Gedő Ilka
Gedő Ilka (Bp., 1921. máj. 26. – Bp., 1985. jún. 19.): festőművész. Művészeti tanulmányait Erdei Viktor vezetésével kezdte, majd Örkényi-Strasser István magánisk.-jában folytatta. 1945-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főisk.-ra, amit azonban fél év múlva abba kellett hagynia. 1950-től 1964-ig nem vett részt a képzőművészeti életben. 1969-70-ben egy évet Párizsban töltött. Környezetében nem különült el a képi és a valóságos világ. A látvány közvetlen hatása alatt alkotott, szoros barátság fűzte a tárgyi világhoz. Különös metamorfózis ment végbe rajzain és festményein: egy emberarc, egy-egy virág, bútor vagy tárgy átlényegült keze alatt, magába olvasztva a gondolatok, az asszociációk, emlékek és megérzések széles skáláját. Pályája kezdetén, 1944-ben a gettólakó gyerekek portréit rajzolta, majd saját arca felé fordult művészi érdeklődése. Végül szinte kizárólag virágokat festett, kerteket, különös, sejtelmes, néha erőszakos, szúrós és félelmetes virágokat, virágportrékat. Lágy, lírai telítettségű stlusában fellelhető a posztimpresszionizmus, a szecesszió, néhol a szürrealizmus hatása. – Egyéni kiállításai: Bp.: Műterem-kiállítás (1964); Műcsarnok-emlékkiállítás (1987); Székesfehérvár: István Király Múz. (1980). – F. m. Gyermekportré (1944); Önarckép-sorozat (1947-49); Alma (1965); Nyalábos rózsakert (1970-71); Feliratos művirág (1974-75). – Irod. Szabó Júlia katalógus-előszava a székesfehérvári kiállításhoz (1980); Lukácsy Sándor: G. I. (Új Írás, 1985. 7. sz.); Szabó Júlia: G. I. (New Hung. Quart., 1987).
