Geszler Ödön
Geszler Ödön (Bp., 1879. máj. 4. – Bp., 1959. dec. 25.): zeneszerző, zeneíró és pedagógus. Zenei tanulmányokat a bp.-i Zeneakadémián Szendy Árpád zongora- és Koessler János zeneszerzés-osztályán folytatott. 1918-ban a Fővárosi Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam tanára, később ig.-ja lett, 1922-től az irányításával átszervezett intézet – új nevén: Székesfővárosi Felsőbb Zenei Isk. – ig.-ja nyugdíjba vonulásáig, 1943-ig. 1915–19-ben zenekritikusként működött a Pesti Naplónál. – F. m. kéziratban fennmaradt zeneművek (Szimfonikus intermezzo; Vonósnégyes fisz-moll; Békekantáta; Bolond Istók daljáték, kórusok, zongoraművek stb.); zenepedagógiai munkák (Gyermekjátékok; Gyakorlati és Elméleti Énekiskola, I–II.; Új magyar daloskönyv… I–II. 1912–14). – Irásai: A koncertforma (1912); Liszt szimfonikus költeményei (1914); Zenemúvészeti írások (1924).
