Gyárfás Jenő
Gyárfás Jenő (Sepsiszentgyörgy, 1857. ápr. 6. – Sepsiszentgyörgy, 1925. dec. 13.): festő. 1873–77 között a Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan, 1877–80 között a müncheni ak.-án Wagner, W. Diez és G. Max növendéke volt. 1879-től szerepelt nyilvánosan a Műcsarnokban Tréfás fenyegetés és Munka után jó a nyugalom c. zsánerképével. 1880-ban Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Ez évben festette meg Karlovszky Bertalan portréját, mély pszichológiai megfigyelő készséggel. Itt fejezte be élete fő művét, az Arany-balladától ihletett Tetemrehívást is, melyet a Műcsarnok 1881. évi kiállításán társulati nagydíjjal tüntettek ki. 1882-ben olaszo.-i tanulmányutat tett. Ugyanezen évben a mellőzésektől elkedvetlenedve Sepsiszentgyörgyön rajztanári állást vállalt. Ettől kezdve főleg arcképeket festett, amelyeknek legsikerültebb darabjai kitűnnek a lélekrajz mélységével. Díszokleveleket és illusztrációkat is készített (Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben). A 80-as évek végén történelmi kompozíciók festésére tért át; ezek közül legismertebb a millenniumi kiállításra készített V. László király esküje. Gábor Áron halála c. festményén modern festői eszközökkel dolgozott, kéziratban maradt szépirodalmi műveit sajátkezűleg illusztrálta. 1894 után súlyos családi gondjai miatt évekig nem foglalkozott művészettel. Több külföldi kiállításon vett részt. 1917-ben szerepelt a Műcsarnok kiállításán utoljára. Művei az MNG-ben vannak. – Irod. Lázár Béla: Gy. J. (Bp., 1921.)
