Győry János
Győry János (Bp., 1908. márc. 10. – Letenye, 1973. szept. 8.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1959). A bp.-i tudományegy.-en szerzett doktori és francia–német szakos tanári oklevelet (1933), közben egy félévet Párizsban hallgatott. Utána Sopronban és Pécsett tanított. Szerkesztőségi titkár a Magyar Szemle Társaságnál (1935-37). 1937-39-ben m. és francia ösztöndíjjal Párizsban tanult a Sorbonne-on, 2 évig lektor volt Sauvageot professzor mellett. Hazatérte után tisztviselő a Szerszámgépgyár Rt.-nál, az Antiqua Rt.-nál (1940–42), később munkanélküli lett. A II. világháború idején antifasiszta magatartása miatt a háború végéig rendőri felügyelet alatt állt. 1945-től két évig fizetés nélkül tanított Pécsett az egy.-en. 1947-től a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán a világirodalmi, 1949-től a francia tanszék tanára volt, 1965 őszétől két éven át a poitiers-i egy. és a Centre de Civilisation Médiévale vendégtanára, középkori francia irodalmat adott elő. Középkori francia és provanszál irodalommal foglalkozó műveivel nemzetközi hírnevet szerzett. Számos tankönyvet, népszerűsítő munkákat is írt. Fordított többek között Diderot, Rousseau és Camus műveiből. A középkori francia szimbolikát feldolgozó utolsó nagy műve, a Chrétien de Troyes, váratlan halála miatt befejezetlen maradt. Foglalkozott az Anonymus-kérdéssel is. – F. m. Középkori szerelem (Bp., 1936); A francia irodalom kezdetei (Bp., 1936); A kereszténység védőbástyája. Magyarország képe a XVI. századi francia irodalomban (Bp., 1933); A francia irodalom kis tükre (Bp., 1938); A Graal és a lovagság (Bp., 1938), Étude sur la chanson de Roland (Paris, 1936); Esthétique d'Orleans, scolastique de Paris (Bp., 1948); Gesta Regum – Gesta Nobilium, Tanulmány Anonymus krónikájáról (Bp., 1948); Victor Hugo (Bp., 1952); Rabelais (Bp., 1953); A francia barokk kutatás (Bp., 1955); A francia dráma kialakulása (Bp., 1959); Chanson de Guillaume (1960); A Roland-ének (Bp., 1964). – Irod. Süpek Ottó: Búcsú Gy. J.-tól (Filol. Közl., 1973. 1-2. sz.); Kardos Tibor: Gy. J. (Nagyvilág, 1973. 11. sz.); Korompay H. János: Gy. J. (Helikon, 1974. 1. sz.).
