Haskó Lajos
Haskó Lajos (Békés, 1890. szept. 19. – Bp., 1979. szept., 23.): vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora (1973). Az Alkalmazott Mérnökök Szakszervezetének titkáraként kezdte pályáját, majd részt vett a Tanácsköztársaság iparpolitikájának irányításában, a Szocialista Termelési Népbiztosságban a vegyészeti osztály vezetőjeként. A bukás után Erdélybe (1919), majd Ausztriába menekült, ahol drágakő- szakértő vizsgát tett le, miközben nemesfém-feldolgozó üzemben dolgozott (1920-23). 1923-ban tért haza,de mérnöki munkát nem vállalhatott, mert kizárták a Mérnöki Kamarából (1925). Aranyműves műhelyt vezetett 1935-ig. 1935-1948 között magánlaboratóriumban dolgozott, amit Dubovitz Hugó özvegyétől vett át. 1948-ban állami szolgálatba lépett, az Orsz. Találmányi Hivatal főelőadója, majd osztályvezetője volt. 1951-ben a Műszaki Fejlesztési Hivatalba, onnan az Orsz. Tervhivatalba, s végül 1953-ban az Orsz. Építésügyi Hivatalba került, ahol 1957-ben nyugdíjazták. Tovább dolgozott a Pécsi Uránércbánya Vállalat tervezőirodájában, majd a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalatnál. – F. m. Ipari és kereskedelmi vegyészet (Dubovitz Hugóval) (Bp., 1937); Uránérc vegyi feldolgozása (Bp., 1960). – Irod. L. A.: Dr. H. L. 75 éves (Magy. Kém. Lapja, 1965. 12.).
