Imre István
Imre István (Tyukod, 1918. febr. 24. – Bp., 1983. aug. 5.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1950) és Kossuth-díjas (1953). 1936-1941 között a Képzőműv. Főisk.-n Réti István és Szőnyi István tanítványa volt, majd Elekfy Jenő tanársegédje lett az akvarell tanszéken. 1941- 1947 között a frontra, s orosz hadifogságba került. 1948-tól 1957-ig a Honvéd Képzőműv. Stúdió vezetője volt. Többször járt külföldön tanulmányúton (Lengyelo., Belgium, Hollandia, Olaszo., Görögo., Jugoszlávia). Jelentős egyéni kiállításai: Bp. (1957, 1968, 1974); Szeged (1958, 1971); Miskolc, (1969); Szombathely (1972); Debrecen, Várpalota (1976). Az olajképtől hamarosan az akvarellfestésre és a rézkarctechnikára tért át. Nagyméretű akvarelljein és grafikáin a tájképi, természeti elemek, a fák, a kert- és parkrészletek a szecessziós vonalvezetésre emlékeztető hajlékony, ugyanakkor erőteljes íveléssel töltik ki a teret (Tavaszi szövevény, Szirmok a földön, Lepkék, Esti csendélet) – Irod. Beszélgetés I. I.-nal az akvarell-festészetről (riporter Szűts Miklós, Művészet, 1975. 9. sz.).
