Izsák Imre
Izsák Imre (Zalaegerszeg, 1929. febr. 28. – Párizs, 1965. ápr. 21.): csillagász. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, 1953-ban az MTA Szabadsághegyi Csillagvizsgálójának munkatársa lett. 1957-től a zürichi obszervatóriumban dolgozott, majd meghívták az USA-ba. Először a cincinatti egy. obszervatóriumában tevékenykedett (1959), majd a Smithsonian Astrophysical Observatory munkatársa lett, egyidejűleg a Harvard Egy.-en tartott előadásokat. Ezután a NASA égi mechanikai osztályának vezetője, részt vett az amerikai űrszondák megtervezésében. Az égi mechanika kiváló elméleti szakértője és a pályaszámítások gyakorlatának jó ismerője volt. Főként a Föld gravitációs potenciálfelületeinek mesterséges holdakkal való meghatározását tanulmányozta, s ennek nyomán ő határozta meg először a Föld pontos alakját. Az erről készült térképét 1965-ben a párizsi Cospar konferencián mutatta be. Számos cikke jelent meg az Astronomical Journalban és az Asztronomicseszkij Zsurnalban. Halála után holdkrátert neveztek el róla. – F. m. A háromtestproblémáról (Csillagászati Évk., 1954). – Irod. I. I. (Nature, 1965).
