Jakobi József
Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. dec. 3. – Kolozsvár, 1967. dec. 30.): romániai magyar orvosi szakíró. Oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte 1909-ben, majd egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán Jancsó Miklós mellett tanársegéd volt. 1919-től magángyakorlatot folytatott, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvos. Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták. ~ haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe tartozó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az Erdélyi Magyar Egyesület (EME) orvostudományi szakosztályának Értesítője s a bp.-i Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat c. újságok közölték.
