Jancsó Miklós
Jancsó Miklós (Kolozsvár, 1903. ápr. 27. – Szeged, 1966. ápr. 16.): egyetemi tanár, farmakológus, a szegedi orvostudományi egyetem Gyógyszertani Intézetének igazgatója, az MTA tagja (r. 1946), Kossuth-díjas (1948 és 1955). Orvosi tanulmányait Szegeden végezte. Szigorló orvos korában módszert dolgozott ki az arzenobenzol-származékok hisztokémiai kimutatására. 1929-ben a berlini Koch Róbert Intézetben kezdte meg kemoterápiai kutatásait. Új vizsgálati módszerek bevezetésével tisztázta a kemoterapeutikumok hatásmechanizmusának számos vitás kérdését. Felfedezte a dekametilén-diguanidin és rokon származékaik terápiás hatását a tripanosomiazisban, amivel az álomkór és a kalaazar betegség ellen igen hatásos gyógyszerek előállítását tette lehetővé. Nagy jelentőségűek a retikulo-endotheliális rendszer és a vesehámsejtek tároló képességére, annak hisztaminnal való befolyásolására vonatkozó kutatásai. Az utolsó – korábbi vizsgálataival több irányban összefüggő – problémaköre a gyulladás gyógyszer- és kórélettana volt. Erre vonatkozó, az 1966. évi nemzetközi farmakológiai kongresszusra készített referátumát már csak munkatársai fejezhették be. Munkássága elismeréseképpen az MTA élettani bizottságának elnöke, számos hazai és külföldi tudományos bizottság tagja, a Hőgyes Endre és Purkinje emlékérmek tulajdonosa volt. – F. m. Histochemiai tanulmányok chemeotherapiás arsenobensol származékok viselkedéséről az emberi és állati szervezetben (Szeged, 1928); Speicherung, Stoffanreicherung in Retiktilo-endothel und in der Níere (Bp., 1955). – Irod. id. Issekutz Béla: J. M. (Magy. Tud. 1966. 10. sz.)
