Kaán Károly
Kaán Károly (Nagykanizsa, 1867. júl. 12. – Bp., 1940. jan. 28.): erdőmérnök, az MTA l. tagja (1924). A selmecbányai erdészeti főisk.-n nyert oklevelet 1888-ban. 1889-től Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester, 1908-tól a földművelésügyi min.-ban dolgozott, 1919-ben h. államtitkár és az erdő- és faügyek kormánybiztosa, 1924–25-ben, nyugdíjazásáig c. államtitkár. Kezdeményező szerepe volt az Alföld átfogó fásításának megindításában. A fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére az állami beavatkozást sürgette. Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése és a természetvédelmi törvény megalkotása. Erdőgazdálkodási programjának megalapozása s az erdőtelepítések lehetőségeinek bizonyítása érdekében úttörő gazdaság- és erdészettörténeti kutatásokat végzett. Alapító tagja és elnöke volt az Orsz. Természetvédelmi Tanácsnak és az Orsz. Erdészeti Egyesületnek. – M. A természeti emlékek fenntartása (Bp., 1909); Erdőgazdaságpolitikai kérdések (1920); A magyar Alföld (Bp., 1927); A magyar föld (Bp., 1928); Az alföld problémája (Pécs, 1929); Természetvédelem és a természeti emlékek (Bp., 1931); Alföldi kérdések (Bp., 1939). – Irod. Marek József: Gyászbeszéd K. K.… ravatalánál (Akad. Értesítő, 1940); K. K. (Erdészeti L. 1941); Toma Ádám: Erdőgazdaság és természetátalakító fásítás Magyarországon (Bp., 1953); Lessenyei F.: K. K. szobrának felavatásához (Erdő, 1958. 11. sz.).
