Kaiblinger Fülöp
Kaiblinger Fülöp (Bp., 1878 – Bp., 1955. febr. 9.): tanár, nyelvész, tankönyvíró, a modern nyelvtanítás kiváló elméleti és gyakorlati művelője. Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en s egy évig a párizsi Sorbonne-on végezte. Ezt követően a modern nyelvek s a gyorsírás tanításával foglalkozott. A bp.-i községi reálisk. német nyelvtanára (1903–13), majd fővárosi szakfelügyelő (1913–19). A Tanácsköztársaság idején a bp.-i Polgári Iskolai Tanárképző (Paedagogium) tanárává nevezték ki (1919. máj.). A Tanácsköztársaság bukása után állásáról lemondott, gyorsírás tanításával foglalkozott; az 1930-as évek elejétől a Domokos Lászlóné leánygimn.-ában óraadó tanár. Tagja és tisztségviselője volt a gyors- és gépírókat vizsgáztató fővárosi bizottságnak. 1945. nov. 10-én a szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főisk. tanárává nevezték ki. – Nyelvészeti, esztétikai, tanügyi cikkeit az Olajág (1907), az Egészség (1908), a Magyar Paedagogia (1907–10), s gyorsírási szaklapok közölték. Német középisk.-i nyelvkönyveket írt önállóan, Koszó Jánossal, Petrich Bélával, Miklós Ferenccel és Murányi Ernővel. Az Alkotó nyelvtudomány c. műve támadások célpontja volt. – M. Német leíró költészet a XVIII. század első felében (Bp., 1901); Brassai Sámuel nyelvtanítási reformja (Bp., 1910); Alkotó nyelvtudomány (Bp., 1912); Egyszerű és körülírt múlt. Nyelvfejlődés-tanulmány (Bp., 1929); Gyorsírók a gyorsírásról (összeállítás, Bp., 1931); Nemzetközi gyorsíróverseny Budapesten, 1938. máj. 15. (Bp., 1938). – Irod. Schmidt József: Alkotó nyelvtudomány (Egyet. Phil. Közl., 1912. nov.).
