Kapi Béla
Kapi Béla (Sopron, 1879. aug. 1. – Győr, 1957. ápr. 2.): evangélikus püspök, egyházi író. Teológiai tanulmányait Sopronban, Rostockban és Halléban végezte. 1901-ben avatták lelkésszé. 1902–05-ben püspöki titkár, utána Körmend lelkésze. 1916-ban a dunántúli egyházkerület püspökévé választották. Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki, főként vallási, egyházi és társadalmi kérdések foglalkoztatták. Megalapította a Harangszó c. lapot és 1917-ig főszerk.-je volt. 1927-től 1939-ig a felsőház tagja, 1948-ban vonult nyugdíjba. – F. m. Munkáskérdés és a keresztény erkölcstan (Bp., 1902); Az ember tragédiájának világnézete (Bp., 1903); Biblia és a társadalom (Bp., 1904); Háború és vallás (Bp., 1916); Új élet (Bp., 1925); Isten hárfása (Bp., 1933).
