Kerman Dániel; Krmann
Kerman Dániel; Krmann (Missén, 1663. aug. 28. – Pozsony, 1740. szept. 17.): ev. szuperintendens. Felsőbb tanulmányait Boroszlóban, a lipcsei és a wittenbergi egy.-en végezte. 1683-tól felső-mo.-i lelkész, közben többször elűzték és bujdosott. 1706-tól a biccsei egyházkerület szuperintendense, s e minőségében az 1707-i rózsahegyi zsinat egyik fő alakja. 1708. máj.-ban II. Rákóczi Ferenc megbízásából egyházi jellegű követségbe ment XII. Károly svéd kir.-hoz. Ott volt a poltavai csatában, s a menekülő kir.-t Benderbe is elkísérte, 1709. szept.-ben ért haza. Zsolnáról elűzetvén Bártfára, majd Miavára vonult vissza. 1729-ben felségsértésért perbe fogták, életfogytiglan elítélték, börtönében halt meg. ~ az ortodox teológiai irány híve volt, s ellensége a pietizmusnak. Teológiai művei, prédikációi latin és szlovák nyelven jelentek meg. – M. Oroszországi útjának (1708–1709) leírása (Kiadta Mencsik Ferdinánd–Kluch János Monum. Hung. Hist. XXXIII. Bp., 1894). – Irod. Zsilinszky Mihály: K. D. élete és művei (Bp., 1899); Szimonidesz Lajos: K. D. főbenjáró pere iratai a Magy. Orsz. Levéltárban (Rőzsehegy, 1940).
