Kéz Andor
Kéz Andor (Déva, 1891. aug. 31. – Bp., 1968. szept. 17.): geográfus, egyetemi tanár. Tanítói oklevelet szerzett az iglói tanítóképzőben (1913). A bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták (1924). 1933-ban magántanárrá habilitálták, 1943-ban ny. rk. tanár lett. 1942–49-ben a műszaki egy. közgazdaságtudományi karán intézeti tanár, 1949-től az ELTE Földrajzi Intézetének docense, 1952-től 1956-ig, nyugdíjazásáig a debreceni KLTE egy.-i tanára. Tevékeny részt vállalt a Magy. Földrajzi Társ. életében, választmányi tagja, titkára, alelnöke, majd t. tagja volt. Szerk. a Társaság kiadványait, a Földrajzi Zsebkönyet, a Földgömböt. Munkássága a geomorfológia, azon belül a folyóvízi morfológia területére terjedt ki. Nevéhez fűződik a 30–40-es évek új szempontú és széles körű folyóterasz-vizsgálatainak megindítása hazánkban. – M. Felfedezők lexikona (szerk., Bp., 1937); Észak- és Dél-Afrika (Bp., 1938); A föld felfedezői és meghódítói (Cholnoky Jenővel és Germanus Gyulával, Bp., 1938); Általános földrajz (Bp., 1945); A Nagy-Szamos teraszai (Bp., 1957). – Irod. Eke Pálné: K. A. (bibliográfia, Debrecen, 1971).
