Lantos Béla
Lantos Béla (Bp., 1904. febr. 2. – Bp., 1958. aug. 22.): költő. Vasmunkás volt. Versei, novellái 1921-től jelentek meg napilapokban, folyóiratokban. Kassák Lajos Munka-Köréhez tartozott. Első verseskötetéhez Kassák írt előszót. 1922-től az SZDP tagja volt, Mónus Illés barátja és pártfogoltja. Versei szerepeltek az SZDP szavalókörök műsorán. 1925-26-ban Jugoszláviában, Franciao.-ban Spanyolo.-ban vállalt munkát. A II. világháborúban munkaszolgálatos, hadifogoly a SZU-ban. Hazatérése után, 1947-től nem publikált. Isten arcától balra c. verseskötete kéziratban maradt. Egyik legszebb versét Kassák Lajos édesanyjához írta (Kassák néni, 1928). – M. És élet csókold meg őt! (versek, Kassák Lajos előszavával, Bp., 1927); Gyere, te szomjas (versek Henry Barbusse előszavával, Bp., 1928); Furcsa könyv (novellák, Bp., 1929).– Irod: A poéta L. B. (Literatura, 1927. 12. sz.)
