Laufenauner Károly
Laufenauner Károly (Székesfehérvár, 1848. jún. 23. – Bp., 1901. ápr. 27.): elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1891). 1873-tól Schwartzer Ferenc elmegyógyintézetében működött. 1878-ban magántanár az elmekór- és gyógytanból. 1878-tól a lipótmezei orsz. elmegyógyintézet, majd 1881-ben a Rókus-kórház főorvosa. 1882-ben egy.-i ny. rk. tanár, 1890 – 1901-ben az elme-és idegbetegségek kór-és gyógytanának ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. Kutatásai a hisztériával, neuraszténiával, a hipnózissal, az epilepsziával kapcsolatosak. – F. m. Az elmegyógyintézetek túltömöttsége, annak okai és elháritásáról (Bp., 1875); Agyszöveti vizsgálatok (Bp., 1879); Vizsgálatok az agy corti-calis látómezejéről (Bp., 1880); Az emlékező tehetségről (Bp., 1884); Előadások az idegélet világából (Bp., 1899). – Irod. Hőgyes Endre: Emlékkv. (Bp., 1896); Kétly Károly: Emlékbeszéd L. K. az MTA l. tagja felett (MTA Emlékbeszédek, XI. 1902).
