Lénárt Zoltán
Lénárt Zoltán (Nagytapolcsány, 1870. dec. 31. – Bp., 1953. máj. 10.): orvos, gégész, egyetemi tanár (1925). Tanulmányait Bp.-en, Bécsben és Berlinben végezte. Oklevelének megszerzése (1894) után előbb Pertik Ottó kórbonctani intézetében, 1896-tól Kétly Károly belgyógyászati, később Réczey Imre sebészeti klinikáján folytatott orvosi gyakorlatot. 1898-1900-ban kétéves külföldi tanulmányutat tett; ezalatt megszerezte a gégeorvosi szakképesítést. Hazatérése után az egy. gégeklinikáján magántanár, közben a Poliklinika orr-fül-gégegyógyászati osztályának főorvosa volt. 1910-től a Szent István Kórház rendelőorvosa, 1916-tól a Rókus Kórház orr-gége osztályának főorvosa lett. 1909-ben rk. tanár, 1923-ban egészségügyi főtanácsos. 1925-ben kinevezték az orr- és gégegyógyászat ny. r. tanárának és a klinika ig.-jának a bp.-i orvosi karon. Kiemelkedő tudású operatőr volt, a hazai szakorvosi képzés egyik megszervezője. Komoly eredményeket ért el a gégerák műtéti megoldása területén. Alapító elnöke volt a Magy. Orr-Fül-Gégeorvosi Társ.-nak. M. és külföldi szaklapokban gazdag szakirodalmi tevékenységet fejtett ki.
