Lontay László
Lontay László (Szombathely, 1920. febr. 17. – Bp., 1975. dec. 6.): műfordító, újságíró. A bp.-i egy.-en Eötvös-kollégistaként szerzett olasz-német-francia szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. 1942–1953 között a külügymin. sajtóosztályán dolgozott. 1953–1957 között a Magyar Nemzet, 1957-ben az Esti Hírlap belső munkatársa. 1958-tól 1961-ig az Ak.-i Kiadó Szótárszerkesztőségének munkatársa volt, majd az Európa Könyvkiadó szerk.-je és az Idegennyelvű Könyvszemle c. folyóirat főszerk.-je. 1971-től haláláig az Ak.-i Kiadó Lexikonszerkesztőségének tagja. Esszéit és kritikáit 1950-től közölték az irodalmi folyóiratok. Csaknem két évtizeden át a Nagyvilág állandó külső munkatársa, öt nyelvből fordított prózai műveket, számos tanulmányt, könyvismertetést publikált. Főleg olasz és francia szépprózai műveket fordított (J. P. Chabrol. V. Hugo, C. Malaparte, C. Pavese, de Roberto, Svevo, Stendhal, Zola stb.). – M. Benedetto Croce történetelmélete (Bp., 1944); Az egyiptomi nép harca a függetlenségért (Bp., 1951); Az értelem a vádlottak padján (Bp., 1954); Mai svéd elbeszélők (válogatta, utószóval és életrajzi jegyzetekkel ellátta, Bp., 1965); Róma (válogatta, a bevezető- és az összekötő szöveget írta, Bp., 1965). – Irod. Gábor István: Búcsú L. L.-től (Élet és Irod., 1975. 51. sz.); L. L. (Nagyvilág, 1976. 2. sz.).
