Lukács Imre
Lukács Imre (Devecser, 1908. febr. 4. – Bp., 1981. febr. 18.): költő, író, újságíró. 1945-ig szabósegéd volt. 1929-től a KMP tagja, ekkor jelentek meg első írásai. Mert mi nem felejtünk (Bp., 1934) c. első verseskötetét elkobozták, s ezért a művéért hathónapi börtönbüntetésre ítélték. 1930-1938 között kommunista tevékenységért, sajtó- és irodalmi vétségekért többször elítélték és bebörtönözték. Egyik megalapítója volt a KMP több legális és illegális lapjának, s több külföldi kommunista lapnak. 1945-től kizárólag újságírói és írói tevékenységet folytatott. – F. m. Rab költő (versek, Bp., 1936); Lehulló levél (versek, Bp., 1939); Ének a pokolból (versek, Bp., 1941); Vörös csillag aranykalásszal (versek. Bp., 1949); A holnap elébe (r. Kilián Györgyről, Bp., 1956).
