Luttor Ignác
Luttor Ignác (Székesfehérvár, 1898. szept. 2. – Bp., 1958. nov. 30.): rajz- és íráspedagógus, iparművész. 1922-ben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. 1920-23-ban a Magy. Nemzeti Múz.-ban ősnyomtatványokat és kódexeket restaurált. 1923-tól a bp.-i Berzsenyi Dániel Gimn. tanára, 1929-től ig. h.-e, 1935-től c. ig. 1950-ben kényszernyugdíjazták. Megalapította és kidolgozta az írástanítás fejlődéstörténeti-élettani (biogenetikus) módszerét, a zsinórírást, melyet 1932-től tanítottak az iskolákban, 1936-1946 között a bp.-i elemi iskolák első osztályaiban kötelező érvénnyel oktatták, és 1940-ben bevezetését országos érvényűen vallás- és közoktatásügyi min.-i rendelet írta elő. Mint iparművész elsősorban textildekorációval, grafikával és könyvkötő-iparművészettel foglalkozott. Városismertető tanulmányokat is írt. – F. m. Útmutató az újrendszerű írásmódhoz (Iserlohn, 1932); Kis Káté az új írásmódhoz (Bp. 1934); Az egyszerűsített zsinórírás elemi iskolai tanításának kézikönyve (Oldal Annával, Bp., 1939).
