Márton István, Mándi Márton
Márton István, Mándi Márton (Iszkaszentgyörgy, 1760. nov. 23. – Pápa, 1831. szept. 21.): tanár, pedagógus, filozófus. József bátyja. Főisk. tanulmányait Debrecenben végezte. Utána három évig Hajdúnánáson akadémikus rektor. 1789-ben egy évet a göttingeni egy.-en töltött. 1790-ben a pápai ref. kollégium tanára lett. Sokat tett a főisk. külső és belső felvirágoztatására, tantervet dolgozott ki, tankönyveket írt. A filozófiában Kant követője volt és 1795-ben már Kant tanítása alapján tartott előadásokat, első ízben m. nyelven; amelyekért súlyos bírálat érte. Kéziratban maradt Systema Philosophiae criticae (I – II., Wien, 1820.) és Pedagógia c. műve. – F. m. Keresztyén theologusi moral (H. n. 1796); Keresztyén morális kis katechismus (Bécs, 1817). – Irod. Szabó Károly: Mándi M. I. (Pápa, 1860). Tóth Endre: Mándi M. I. élete (Pápa, 1931); Trócsányi Dezső: Mándi M. I. tudományos munkássága (Pápa, 1931).
