Nadányi Zoltán
Nadányi Zoltán (Feketegyörös, 1892. okt. 9. – Bp., 1955. febr. 2.): költő és műfordító. Földbirtokos családból származott; elvégezte a nagyváradi jogak.-t. 1917-től Nagyváradon újságíró és a Magyar Szó c. lap szerk.-je. 1920-ban Bp -re költözött és a Pesti Napló munkatársa lett. 1926-tól 1944-ig Bihar vm. főlevéltárosa volt Berettyóújfaluban és Nagyváradon, s szerk. a Bihar c. megyei lapot. Sok verse jelent meg a Nyugatban. A 30-as években külső munkatársa volt a Budapesti Hírlapnak. 1944-től haláláig Bp.-en élt, műfordítással (Heine, Miczkiewicz, Burns, Lermontov stb. versei; Willi Bredel: Apák c. regénye) foglalkozott. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak (1929) és a Kisfaludy Társ.-nak (1936). – F. m. Ilonka (versek, Nagyvárad, 1914); Kerekerdő (versek, Nagyvárad, 1917); Furcsa vendég (versek, Bp., 1921); Szegényember naplója (elb., Bp., 1935); Gyertek énekeljünk (versek, Bp., 1944); Aranypiros pillangó (válogatott versek, leánya, N. Gertrud utószavával, Bp., 1955); Hét falu kovácsa (verses színmű, 1956). – Irod. Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1956); Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958); Vas István: Évek és művek (Bp., 1958).
