Nagy János
Nagy János (Szombathely, 1809. márc. 30. – Szombathely, 1885. máj. 20.): nyelvész, hittudományi író, az MTA tagja (l. 1833, r. 1838, t. 1876). 1829-től Pesten folytatta teológiai tanulmányait, ahol főleg a keleti nyelveket tanulta s olyan fokon ismerte, hogy arab verseket írt. Keleti nyelvekkel (arám, héber, arab) kísérelte meg párhuzamba állítani a m. nyelvet. 1835-ben teológiai doktor lett. A szombathelyi szemináriumban köz- és magánjogot tanított 1849-ig, a líceumban pedig 1839 – 71-ben a keleti nyelveket és a Bibliát. 1848-ig állandóan részt vett az MTA nyelvtudományi munkájában. Együtt dolgozott Vörösmartyval és Czuczorral a m. nyelv rendszerének összeállításán. A szabadságharc után minden tudományos munkásságtól visszavonult. – A m. Grammatica linguae Hungaricae (Pest 1832); A magyar nyelv vizsgálata (Buda, 1834); Tiszta magyar gyökök (Buda, 1839); Hierolexikon polymathicum latino-hungaricum (Szombathely, 1845). – Irod. N. J. (MTA Almanach, 1886.).
