Patay Pál
Patay Pál (Báta, 1888. dec. 14. – Bp., 1971. máj. 27.): református lelkész. A teológiát a Bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n végezte (1911). Vallásoktató lelkész volt Bp.-en (1911–19). Közben a bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták (1915). A Bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n az egyháztörténet magántanárává képesítették (1918). A forradalmak alatt csatlakozott a Victor János vezette Új Reformációt az Új Magyarországban felhíváshoz, egy beszédéért, amíg fegyelmi ügye tartott, rendelkezési állományba került (1919–21). Utána s.-lelkész (1921–23), majd vallásoktató lelkész (1923–29). A debreceni tudományegy.-en teológiai doktorrá avatták (1928). Nyugalomba vonulásáig Bp.-en a Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelep-i egyházközség lelkipásztora (1929–63). – M. Székács József (Bp., 1914); Magyar protestáns unió (Bp., 1918); A keresztyén egyház története (Középiskolai tankönyv, több kiadás, Bp., 1924). – Irod. Balázs László: Dr. P. P. (Ref. Egyház, 1971).
