Pikéthy Tibor
Pikéthy Tibor (Komárom – Újszőny, 1884. márc. 28. – Vác, 1972. júl. 21.): zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Tanítói oklevelet a győri tanítóképzőben szerzett (1904). 1902-ben adták ki első zongoraművét. Magánúton elvégezte a Zeneakadémia tanárképző szakát (1907). Előbb Pannonhalmán, majd 1915-től Vácott tanító, a püspöki székesegyház karnagya és orgonistája. Itt jelent meg egy könyve 1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban egyházzenei ig. lett. Közben a Zeneművészeti Főisk.-n karnagyi és zeneszerzői diplomát szerzett, tanára Herzfeld Viktor volt. Egy ideig a Nemzeti Zenedében tanított. Vácott zeneiskolát alapított, ahol ig.-ként zeneelméletet és összhangzattant oktatott. Életműve 105 Opus: zongora-, énekkari és orgonamű. Cantilena és Gyászzene c. művei egy füzetben jelentek meg (Bp., 1964) 80. születésnapjára. – F. m. Te Deum. Gyászének (1923); Orgonamuzsika (1925, bővített kiadás; 1976); Missa pro pace (1934); Bach Fantázia (1949); Introductio és Fuga (1960).
