Salkházi Sára, Schalkházi
Salkházi Sára, Schalkházi (Kassa, 1899. máj. 11. – Bp., 1944. dec. 27.): szociális testvér, tanító, újságíró, szerkesztő. A tanítói és szerkesztői pályát feladta, belépett a Szociális Testvérek Társaságába (1929). A Szlovákiai Katolikus Leányifjúsági Mozgalom orsz. vezetője, majd Bp.-en a Katolikus Dolgozó Lányok és Nők Orsz. Szervezetének központi vezetője (1942–44) volt, melynek munkásnő-otthonaiban s a Balaton melletti üdülőjében a német megszállás (1944. márc. 19.) után az üldözötteket rejtegette. Mikor a bp.-i Bokréta u.-i otthonban rejtőzőket feljelentették, őt is elhurcolták; halálának körülményei ismeretlenek. Cikkezett A Nép, A Dolgozó Nő, a Lélek Szava c. lapokban. – M. Fekete furulya (elb., Kassa, 1926). – Irod. Sólyom László–Szabó László: A zuglói nyilasper (Bp., 1967); Csanda Sándor: Első nemzedék (Pozsony, 1969). – Szi. Vadász Ferenc: Karolina, negyvenkilenc szeptember (r., Bp., 1976).
