Sebesi Ernő
Sebesi Ernő (Sebeskellemes, 1893. dec. 9. – Bp., 1944. dec. vége): költő, drámaíró. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Pozsonyban és Bécsben végezte. Orvos volt Eperjesen. 1941-ben a szlovák fasiszták elől Bp.-re menekült; itt pusztult el az ostrom alatt. Munkatársa volt a bécsi Tűznek. Sokat fordított cseh, német (Stefan Zweig: Történelmi miniatűrök) és szlovák íróktól, ill. költőktől. – F. m. A csönd karján (versek, Eperjes, 1919); Öklös fohász (versek, Bécs, 1921); Félemberek (dráma, Eperjes, 1924); Karambol (dráma, Rochester, 1926); Haláljáték (dráma, 1926); A vihar elvonul (versek, Eperjes, 1928); A végső szó (versek, Eperjes, 1929); Megrúgott emberek (novellák, Kassa, 1929); Számadás (versek, Eperjes, 1934): Halhatatlanok (Írói arcképek száz szonettben, Bp., 1943). – Irod. Bálint György: S. E. (Nyugat, 1930); Gedő Gyula: S. E. (Magy. Mártírírók, Bp., 1947.)
