Sebestyén Pál
Sebestyén Pál (Bp., 1893. szept. 11. – Bp., 1973. okt. 18.): jogász, diplomata, fordító. A bp.-i tudományegy.-en végzett és avatták államtudományi és jogi doktorrá (1916). Joggyakornok a Bp.-i Ítélőtáblánál, bírósági jegyző Fiuméban (1917–18), majd a külügymin.-ban dolgozott (1919–21). Utána a fiumei m. konzuli kirendeltség vezetője volt, 1923-tól 1932-ig a trianoni békeszerződés alapján létesített vegyes döntőbíróságok mellett a kormány megbízottja (1931–36-ban), szaktanácsadó a bázeli Agráralapnál. 1937-től 1941-ig a külügymin. nemzetközi jogi osztályvezetője; min. osztályfőnök (1941–44). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány idején részt vett a külügyi szolgálat demokratikus átszervezésében (1945), a Nemzeti Főtanács rk. követté nevezte ki (1946). Tagja volt a párizsi békekonferencián részt vevő magyar küldöttségnek (1947). 1950-től 1954-ig a Külügyi Ak. tanszékvezető tanára, 1973-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete jogösszehasonlító osztályának munkatársa. Megalakulásától tagja volt az ELTE nemzetközi jogi tanszéke mellett működő nemzetközi jogi munkaközösségnek. Cikkeit a Jogászegyleti Szemle, a Jogtudományi Közlöny és az Állam- és Jogtudomány közölte. Részt vett a Nemzetközi szerződések gyűjteménye, 1945–1958 (Bp., 1958), a Nemzetközi szerződések gyűjteménye, 1918-1945 (Bp., 1966), az Új alkotmányok (I–II., Pulay Gáborral, Bp., 1965; 1966) és a Sajtójogi intézmények a tőkés államokban (Bp., 1966) c. kötetek összeállításában. Lefordította Grotius A háború és béke jogáról (Bp., 1960); Montesquieu A törvények szelleméről (Bp., 1962); Beccaria Bűntett és büntetés (Bp., 1967) c. klasszikus művét; franciára fordította Szabó Imre A jogelmélet alapjai c. könyvét (Bp., 1973); éveken át közreműködött az Acta Juridica c. folyóirat szerk.-sében; szerk. a M. Népköztársaság polgári törvénykönyvét, összeállította a m. nemzetközi jogi irodalom bibliográfiáját, mely kéziratban maradt. – M. A hágai megállapodások alapján… aláírt egyezmények (Bp., 1930). – Irod. S. P. (Állam- és Jogtudomány, 1973. 3. sz.).
