Singer Leó
Singer Leó (Várpalota, 1877. nov. 6. – Auschwitz, 1944. jún. vége): rabbi, író és műfordító. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. latin–magyar szakán tanult, ahol 1901-ben tanári diplomát és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ezután a fővárosban tanított, 1907-től középisk. magán-nevelőintézetet tartott fenn. Közben számos (főként az ifjúságnak szóló) verse és írása jelent meg a Múlt és Jövő és a Remény c. folyóiratban, irodalmi kritikái, glosszái Az Újságban és a Pesti Hírlapban. 1914-ben várpalotai rabbivá választották; ebben az állásban nagyapja és apja, ~ Péter és Ábrahám örökébe lépett. Tudományos és irodalmi kérdésekkel foglalkozott és élénk pasztoriális tevékenységet fejtett ki. Több hagyományos héber művet fordított magyarra. Ő fordította Patai József Kabafa c. novelláskötetét németre (1919). Kolbo címen folyóiratot indított, amely végül is kétkötetes könyvformátumban jelent meg (1926). 1944-ben deportálták. – F. m. Maimon Salamon élete és működése (bölcsészdoktori értekezés, Bp., 1901); Asmodáj (drámai költemény, Bp., 1921); Apró történetek a Talmudból és a Midrasból (Bp., 1927); Eszter királynő. Legendák és történetek (Bp., 1940). – Irod. Szepes Erika: S. L. emlékezete (M. Izraeliták Orsz. Képviselete Évke, 1976).
