Stief Sándor
Stief Sándor (Kolozsvár, 1896. máj. 25. – Bp., 1954. szept. 4.): elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár. Orvosi tanulmányait a kolozsvári, a prágai és a bp.-i egy.-en folytatta (1915–21). 1921–1935 között a szegedi egy. elme- és ideggyógyászati klinikáján tanársegéd, 1928-tól adjunktus; 1926-ban magántanárrá habilitálták; 1929–31-ben a klinika megbízott vezetője, 1932-től c. rk. tanár. 1935–37-ben a bp.-i Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetben, 1937-től 1945-ig a Hárshegyi Áll. Ideggyógyintézetben főorvos, 1945–51-ben a Lipótmezei Áll. Elme- és Ideggyógyintézetben megbízott, 1951–53-ban ig. főorvos, 1953-tól osztályvezető főorvos. Működése alatt az intézet jelentősen korszerűsödött, több új osztályt állított fel. Számos tudományos társaság munkájában vett részt. Fő kutatási területei az elmekórtannal, az idegszövettannal mentálhigiéniai és bűnügyi kérdésekkel voltak kapcsolatosak. Mintegy 80 szakközleménye jelent meg a hazai és külföldi folyóiratokban. – F. m. A extrapyramidális rendszer rövid vázlata (Szeged, 1925); Bevezetés az ideggyógyászati diagnosztikába (Szeged, 1929). – Irod. Tokay László: Emlékezés S. S.-ra (Ideggyógyászati Szle., 1955. 2. sz.); Horányi Béla: S. S. a neuropathológus (Ideggyógyászati Szle, 1955. II. sz.); S. S. (Szegedi Egy. Almanach, 1921–70; Szeged, 1971.).
