Szabados Béla
Szabados Béla (Pest, 1867. jún. 3. – Bp., 1936. szept. 15.): zeneszerző. ~ Károly öccse. Erkel Gyula, Volkmann Róbert, Koessler János tanítványa. 1888-ban a Színészeti Tanoda tanára lett, 1893 – 1933 között a Zeneművészeti Főisk. tanára. 1927-től a Nemzeti Zenede főig.-ja. – F. m. vonósnégyes, operák (Alszik a nagynéni, 1895; Mária, Moravcsik Géza szövegére Szendy Árpáddal, 1905; Fanny 1927); daljátékok (Szép Ilonka, 1906 stb.); operettek (Négy király, 1890; Három Kázmér, 1894; Rika, 1895; Kukta-kisasszony, 1897 stb.); zenés legenda (A bolond, 1898, később népies dalmű, 1911); színpadi kísérőzene, férfikarok, Magyar Hiszekegy (1921). Tankönyvek: Kariskolai kézikönyv (Bp., 1910); Solfège (Bp., 1921). – Irod. Kereszty István: Sz. B. emléklap (A Zene, 1937. 1. sz.); Gaál Endre: Emlékezés Sz. B.-ra (A Zene, 1941. 3. sz.).
