Szalay József
Szalay József (Orosháza, 1898. dec. 19. – Bp., 1988. ápr. 4.): gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1963). 1916-18-ban katonai szolgálatot teljesített. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte (1918-22), ahol 1922-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1923-ban a karlsruhei műegy. vendéghallgatója. 1923-26-ban Ad. Laudin karlsruhei mérnöki irodájában tervezőmérnök, 1926-29-ben az ausztriai Riemenfabrik Prinzersdorfnál üzemvezető. 1929-33-ban a Ganz és Társánál szerkesztő mérnök. 1933-1948 között a Központi Gáz és Villámossági Rt.-nél üzemmérnök, majd a szegedi villamosmű és gázgyár üzemig.-ja. 1948-50-ben az ÁVIRT-nál és ETÉI-nél tervezőmérnök 1950-54-ben az Erőmű Tervező Irodánál főosztályvezető, 1954-60-ban az Erőmű Tröszt főenergetikusa, 1960-tól nyugalomba vonulásáig a Műszeripari Kutató Intézet tudományos főmunkatársa. 1949-1960 között a bp.-i műegy. meghívott előadója. Főként az erőművek automatizálásának kérdéseivel foglalkozott. – F. m. Az erőművek segédberendezéseinek méretezése és elrendezése (Bp., 1951); A szabályozás szerkezeti elemei és alkalmazása (Bp., 1953); Bevezetés a szabályozás elméletébe és gyakorlati vonatkozások (Bp., 1954); Vízierőművek üzemvitele (Bp., 1954); A gázhőmérséklet szabályozási eljárásainak értékelése üzemi szempontból (Bp., 1960); Irányítástechnikai alapfogalmak (Bp., 1966).
