Szamota István
Szamota István (Kunszentmiklós, 1867. júl. 5. – Bp., 1895. nov. 21.): nyelvész, történész. A bp.-i egy.-en jogot végzett. 1892- től az Orsz. Levéltár, 1894-től haláláig az az OSZK tisztviselője volt. Fáradhatatlan kutatója a középkori m. nyelvnek, amelynek szótári anyagát gyűjtötte az Árpád-kori oklevelekből. Hagyatékát Zolnai Gyula dolgozta fel a Magyar oklevélszótárban (1902 – 06). A Schlägli (1894) és a Murmelius-féle Szójegyzék első ismertetője (1896). Öngyilkos lett. – F. m. Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten (Bp., 1891); Régi magyar utazók Európában 1532 – 1770 (Nagybecskerek, 1892); A Schlägli magyar szójegyzék a XV. sz. első negyedéből (Bp., 1894); A Murmelius féle latin-magyar szójegyzék (Bp., 1895); A tihanyi apátság 1055-iki alapítólevele… (Bp., 1895).
