Szegedi Kis István
Szegedi Kis István (Szeged, 1505 – Ráckeve, 1572. máj. 2.): Zwingli irányát képviselő reformátor, költő. A bécsi, a krakkói és a wittenbergi egy.-en tanult, ez utóbbin doktorátust szerzett 1543-ban. 1544-ben hazatért és menekülve az őt üldöző Fráter György elől, főleg török hódoltsági területen működött mint rektor és prédikátor (Csanádon, Gyulán, Cegléden, Temesváron, Mezőtúron). 1552-ben Tolnán Sztárai Mihály lelkésszé szentelte. 1554-től laskói pap és még ugyanabban az évben az új baranyai egyházkerület szuperintendense. 1558-tól kálmáncsai prédikátor. 1561 – 1563 közt Pécsett és Szolnokon török fogságban volt. Mező Ferenc kereskedő azzal a feltétellel váltotta ki, hogy Ráckevén lesz lelkész (1564). Itt működött haláláig és innen látta el szuperintendensi hivatalát is. Főleg mint egyházszervező nevezetes. Teológiai munkái Genfben és Bázelben jelentek meg. – F. m. Assertio vera de Trinitate… (Genevae, 1573); Speculum Romanorum pontificum… (Genevae, 1584); Theologiae sincerae Loci Communes… (Basiliae, 1588); Confessio verae fidei… (Basiliae, 1588). – Irod. Földváry László: Sz. K. I. élete… (Bp., 1904); Szilády Áron: Sz. K. I. (Régi Magy. Költők Tára VI., Bp., 1896.)
