Szent-Istványi József Gyula
Szent-Istványi József Gyula (Gölnicbánya, 1854. ápr. 6. – Sopron, 1928. jan. 16.): bányamérnök, főbányatanácsos, főiskolai tanár. A selmecbányai Bányászati és Erdészéti Ak.-n 1877-ben szerezte meg oklevelét. Szélaknán, Istenáldáson, Finsterorton, Brennertárón és Hodrusbányán szolgált. 1902- től a selmecbányai, ill. a soproni Bányászati .és Erdészeti Ak.-n a geodéziai és bányaméréstani tanszék tanára. 1926-ban nyugalomba vonult. Kiváló bányaműszer-szerkesztő volt. Tanári működése mellett ő végezte a petrozsényi, dorogi és ajkai csatlakozó és bányajogosítványokat rögzítő méréseket. Tanulmányai főleg a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. – F. m. Gyakorlati bányaméréstan (Selmecbánya, 1904); Lejtősaknák mérése (Bány, és Koh. L. 1905); Jurgó község határainak háromszögelése (Bány. és Koh. L. 1906); Kapcsoló és tájékozó mérés (Bány. és Koh. L. 1907); A berlini alapvonal mérés (Bány. és Koh. L. 1909); A déllő megmeghatározáshoz (Bány. és Koh. L. 1911); Bányászati háromszögelés Dorogon (Bány. és Koh. L. 1918); A kapcsoló és tájékozó mérés egy különleges feladata (Bány. és Koh: L. 1923). – Irod. Tárczy-Hornoch Antal: Sz. Gy. (Bány. és Koh. L. 1928); Bendefy László: A magyar geodézia reformkora 1890 – 1920 (Bp., 1963).
