Szimonidesz Lajos
Szimonidesz Lajos (Pusztaföldvár, 1884. nov. 4. – Bp., 1965. júl. 18.): ev. lelkész, művelődéstörténész, a történettudományok kandidátusa (1952). Pozsonyban végezte a teológiát, Göttingenben és Bp.-en az egy.-et. Nagybörzsönyben választották lelkésszé. Több egyházi lapot szerk. az Evangélikus Lapot, a Theológiai Szaklapot, a Megértő Teológiát. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt – pap létére – a község direktóriumának elnöke volt, ezért a állásától megfosztották. Haladó szellemű vallástörténeti tanulmányai különböző hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Nagy könyvgyűjtő volt. Könyvtárát az OSZK-nak adta el. – F. m. Élt-e Jézus? (Bp., 1916); A világ végé (Bp., 1917); A mi hitünk (Bp., 1917); Jézus élete (Bp., 1922); A világ vallásai (I – II., Bp., 1928); Napjaink vallási forradalmai (Bp., 1936); Fekete Péter éelete és halála (önéletrajzi regény Bp., 1936); Évezredek csodái (Ferenczy L. Tamás néven Bp., 1936); Jézus Krisztus a Harmadik Birodalomban (Bp., 1937). – Irod. Illyés Gyula: Sz. L. (Nyugat. 1934.)
