Tamkó Sirató Károly, Tamkó
Tamkó Sirató Károly, Tamkó (Újvidék, 1905. jan. 26. – Bp., 1980. jan. 1.): költő, szakíró, József Attila-díjas (1976). Tizenkét éves korától verselt. Tizenhat évesen megjelentette első, Ady hatása alatt álló verseskönyvét, Az Élet tavaszánt (1921). 1922-27 között Bp.-en jogot végzett. Ügyvédjelölt, könyvtáros volt. Verseiben a kor lírai formanyelvének szinte minden lehetőségét kipróbálta. A Papírember (1928) c. második verseskönyvét, melynek függelékében jelentek meg vizuális versei, értetlen kritika fogadta. Másfél évre Debrecenbe költözött, 1930-ban Párizsba utazott. Súlyos egzisztenciális gondokkal, utóbb betegséggel is küzdött. 1933-ban a Cercle François Villon tagjaként ismeretséget kötött néhány avantgárd művésszel. 1936-ban Párizsban – a többi között Kandinszkij és Arp aláírásával-kiadta a Dimenzionista Manifesztumot, amelynek megjelenése után néhány nappal hazatért gyógyíttatni magát. Átmeneti javulása idején az Orion Rádiógyár számára írt reklámszövegeket. Befelé forduló, halálközelséget sugalló verseit Kiáltás címmel foglalta kötetbe 1942-ben. Már-már végzetessé váló betegségéből a jóga segítségével lábalt ki, 1948 és 1960 között szinte kizárólagosan a légzőrendszer alakításával és tapasztalatainak elméletté kovácsolásával foglalkozott. Rendszerét a Ne légy többé beteg! c. kéziratban maradt munkájában tette véglegessé. Az avantgárd új hulláma idején költészete és teoretikus ténykedése iránt ismét nagy érdeklődés mutatkozott. Újabb lírája azonban egyenetlen volt, népszerűségét gyermekversei alapozták meg. Modern francia, orosz és szerb költőket fordított magyarra. – M. Az Élet tavaszán (versek, Mezőtúr, 1921); Papírember (versek, Békéscsaba, 1928); Manifeste Dimensioniste (Párizs, 1936); Leplanisme (Lisszabon, 1936); Kiáltás (versek, 1942); A három űrsziget (tudományos-fantasztikus r., Bp., 1969); A Vízöntő-kor hajnalán (versek, Bp., 1969); Tengereczki Pál (gyermekversek, Bp., 1970); A hegedű vőlegénye (válogatott műfordítások, Bp., 1971); Pinty és Ponty (gyermekversek, Bp., 1972); Kozmogrammok (versek, Bp., 1975); Tengereczki hazaszáll (gyermekversek, Bp., 1975); Szélkiáltó (gyermekversek, Bp., 1977); Jövőbúvárok (válogatott versek, Bp., 1980); Medirám királylány mesélő kertje (mesék, Bp., 1982); Kiadatlan versek, vallomások (közreadja és a jegyzeteket írta Sipos Lajos, Új Írás, 1990. 11. sz.). – Irod. Walter Gyula: S. K.: Kiáltás (Erdélyi Szemle, 1943); Parancs János: Az avantgárd nyomában. T. S. K.: A hegedű vőlegénye (Nagyvilág, 1972. 1. sz.); Illyés Gyula: Papírember (Iránytűvel, Bp., 1975); Pomogáts Béla: Fejezetek a magyar avantgárd történetéből (Új Írás, 1976. 1. sz.); Korforduló. Pályám emlékezete (Új Írás, 1977. 2. sz.); Szombathy Bálint: Kérdések T. S. K.-hoz (Híd, 1977. 3. sz.); Szentmihályi Szabó Péter: Búcsú T. S. K.-tól (Élet és Irod., 1980. 2. sz.); Sík Csaba: Búcsú T. S. K.-tól (Kritika, 1980. 2. sz.); Bori Imre: T. S. K.-ról (7 Nap, 1980. 2. sz.); Aczél Géza: T. S. K. (kismonográfia, Bp., 1981); Petőcz András:T. S. K. (Tiszatáj, 1988. 4. sz.).
