Thamm István
Thamm István (Győr, 1894. febr. 13. – Bp., 1966. dec. 18.): gépészmérnök. Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte, 1922 – 40 között a mezőgazdasági géptani tanszéken volt adjunktus. 1929-ben műszaki doktori címet szerzett, 1932-ben magántanári képesítést kapott a gépészmérnöki műszer- és méréstechnika tárgyköréből. 1940 – 46-ban a Magy. Folyam- és Tengerhajózási RT. műszaki ig.-ja. E minőségben bevezette a folyami uszályhajók sorozatgyártását és szorgalmazta a dunai hajózásnak gőzüzemről diesel-üzemre való áttérését. 1947-től előbb az Állami Műszaki Főisk.-n, majd a bp.-i Műszaki Egy. esti tagozatán adott elő. 1953-tól a Vegyipari Gépkísérleti Intézet, 1954 – 65 között a Géptervező és Műszaki Iroda tudományos munkatársa volt. Úttörő munkát végzett a nagy teljesítményű motorkenőolajok kifejlesztésében. Hazánkban elsők között végzett épületeken rezgéstechnikai méréseket. – F. m. Tárcsás dynamométerte vonatkozó vizsgálatok (doktori értekezés, Bp., 1927); Ásványolajok fizikai tulajdonságai és vizsgálata (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl. 1931); Stabilizált növényolajok felhasználása belső égésű motorok kenésére (Freund Mihállyal, Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl., Bp, 1939): Bevezetés a gépészmérnöki méréstechnikába (Mérnöki Továbbképző Int. Bp., 1954): Bestimmung von Massenträgheitsmomente (Acta Technica, 1966.).
