Thern Károly
Thern Károly (Igló, 1817. aug. 13. – Bécs, 1886. ápr. 13.): zeneszerző, német származású. 1832-ben Miskolcon zeneegyesületet alapított, majd két év múlva zenekart szervezett, melynek karnagya és komponistája volt. Egy ideig a balassagyarmati leánynevelő intézetnél tanított, 1837-től Pesten élt, 1841-től a Nemzeti Színház másodkarmestere. 1853 – 1864 közt a Nemzeti Zenede tanára. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületénél ig.-i tisztet viselt. 1864-ben Lipcsébe költözött. 1868-ban rövidebb időre visszatért Pestre, majd végleg Bécsben telepedett le. Kora népszerű zeneszerzője volt. – M. zongoraművek, operák (Gizul, 1841; Tihany ostroma, 1845; A képzelt beteg, 1855); színpadi kísérőzenék (Peleskei nótárius, 1838; Szvatopluk, 1839; Rontó Pál, 1839; Áldozat); férfikarok, dalok (Fóti dal ); népies műdalok (Mezei virágok, nótagyűjtemény; betétdalok). – Irod. Major Ervin: A népies magyar műzene és a népzene kapcsolatai (Bp., 1930).
