Tulogdi János
Tulogdi János (Torda, 1891. okt. 12. – Kolozsvár, 1979. okt. 1.): romániai magyar geológus, geográfus, egyetemi tanár. A kolozsvári tudományegy.-en tanári oklevelet (1919), a bp.-i tudományegy.-en doktori diplomát (1925) szerzett Kolozsvár környékének pleisztocén képződményei témakörből. A II. világháború befejezéséig középiskolai tanár a kolozsvári református kollégiumban. A kolozsvári tudományegy.-en 1943-ban magántanárrá habilitálták, majd 1945-ben a Bolyai Egyetem földrajzi tanszékére egyetemi tanárnak nevezték ki, s ott működött 1959-ig, nyugdíjazásáig. Kutatómunkája főként Erdélyre, s azon belül Kalotaszegre és Kolozsvárra terjedt ki. Földtani jellegű munkáiban főleg barlangtani kutatásokkal és az ehhez kapcsolódó források vizsgálatával, tanulmányozásával foglalkozott. Szakmai publikációinak száma megközelíti a háromszázat. Tevékenységet fejtett ki a kultúregyesületekben, az erdélyi turista mozgalom lelkes szervezője, a természetvédelem előharcosa. Több tudományos egyesület (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat) tiszteleti tagja volt. – F. m. Erdély geológiája (Kolozsvár, 1925); Adatok Kolozsvár környéke forrásainak ismeretéhez (A Kolozsvári Babeş és Bolyai Egyetemek Közleményei, 1957); A Berettyó forrásvidékének karsztjelenségei (Karszt és Barlang, Kolozsvár, 1972). – Irod. Csiky Gábor: T. J. emlékezete (Földtani Közl., 1982. 4. sz.).
