Újházi Ede
Újházi Ede (Debrecen, 1844. jan. 28. – Bp., 1915. nov. 5.): színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője. 1864-ben kardalosnak állt Szigeti Imre soproni színtársulatához, innen a Bényei-Laczkó-társulathoz, majd a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1867-ben Kassára Latabár Endréhez szerződött. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja, 1888-ban az Operaház játékmestere is lett, 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. Huszonöt éven át a Színiak. tanára volt, 1913-ban ment nyugdíjba. Sikert természetes játékmodorának köszönhette. Érzelmes, meleg humorral ábrázolta az élet elesettjeit és kisemmizettjeit. – F. m. címszerep (Halévy: Constantin abbé); címszerep (Hauptmann: Crampton mestere); Bariolo (Beaumarchais: Sevillai borbély és Figaro házassága); Pontyi (Bessenyei: Filozófus); S’zilvai professzor (Szigligeti: Liliomfi); Tiborc (Katona József: Bánk bán); Pál apostol (Madách: Az ember tragédiája); Gonosz Pista (Tóth Ede: A falu rossza); Göre Gábor (Gárdonyi Géza: A bor). Shakespeare-szerepeket is játszott. – M. Régi színészekről (Bp., 1908). – Irod. Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare (Bp., 1919); Bálint Lajos: U. E. Nagy magyar színészek (Bp., 1957).
