Urbanek János
Urbanek János (Fiume, 1905. márc. 6. – Barcelona, 1971. szept. 9.): gépészmérnök, címzetes egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1953). A bp.-i műegy.-en szerzett gépészmérnöki oklevelet 1927-ben. 1927–30-ban állami ösztöndíjjal a párizsi Institut d'Optique-ban végzett a gyakorlati színképoptika körébe tartozó kutatásokat, a Sorbonne-on 1930-ban egy.-i doktori címet nyert. 1930-tól 1944-ig a műegy.-en oktatott elméleti villamosságtant, elektrotechnikát, világítástechnikát, előbb mint tanársegéd, majd adjunktus, 1941-től mint egy.-i magántanár. 1944–49-ben a Ganz Villamossági Művek próbatermének vezetője. 1949-ben megalapította a Villamosipari Kutatóintézetet, amelynek nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig igazgatója volt. 1960-ban c. egy.-i tanár lett. Számos tudományos dolgozata jelent meg francia, angol és hazai szaklapokban, több nemzetközi konferencián vett részt előadásaival. – F. m. Sur la diffusion de la lumičre par les surfaces polies (Paris, 1930); Egyenletek mértékfüggetlen írásmódja. MKS-rendszer (Bp., 1955); Az anyagszerkezet elméleti kérdései az elektrotechnikában (Bp., 1976); Ideális anyagszerkezetek az elektronikában (Bp., 1979). – Irod. U. J. (Elektrotechnika, 1971. 8-9. sz.).
