Vágó Béla
Vágó Béla (Kecskemét, 1881. aug. 9. – SZU, 1939): tisztviselő, szerkesztő. 1905 után a szociáldemokrata baloldal egyik vezetője, a Népszava munkatársa. 1906-ban az SZDP debreceni, majd kecskeméti szervezetének titkára. 1914-től a Magánalkalmazottak Szakszervezetében dolgozott. Szoros kapcsolatban állt Szabó Ervinnel. Az I. világháború idején az antimilitartista mozgalom egyik vezetője. A Károlyi- és a Berinkey-kormány idején a bp.-i Munkástanács kommunista frakciójának vezetője, a Tanácsköztársaság idején az egyik belügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg I. hadtestének parancsnoka. A tanácshatalom bukása után emigrációban Bécsben, Berlinben, majd 1933 után az SZU-ban dolgozott. Egy ideig a Sarló és Kalapács c. lap szerk.-je. 1939-ben koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték. A sztálini törvénysértések áldozata lett. – M. László Jenő és Korvin Ottó (Új Előre, New York, 1922. febr. 1.); A Vörös Újság első számáról (Új Március, 1928. 3. sz.). – Irod. Lázár Ervin: A szocialista Diákok Szervezetének utolsó elnöke (Dunántúli Napló, 1958. 276. sz.); Mucsi Ferenc: Szabó Ervin, az ellenzéki szociáldemokraták és az MSZDP választójogi taktikája az 1905 – 06, évi politikai válság időszakában (Párttört. Közl. 1967. 1. sz.).
