Vajk Artúr
Vajk Artúr (Hodrusbánya, 1893. márc. 20. – Bp., 1966. márc. 17.): bányamérnök, szakíró. Tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd az I. világháború után 1919-ben Sopronban fejezte be. 1920-tól csaknem 30 éven át a brennbergi szénbánya üzemvezetője. Új eljárásokat vezetett be: a gépesítést korlátozó gőzüzem helyett villamos energiát, a széles homlokú frontfejtést és az addig csak külföldön alkalmazott sűrített levegős fúvótömedékelést. A működése alatt épített öt függőleges akna közül az 1939-ben hajtott Szt. István-akna 620 m-es mélységét csak két évtized múlva érték el ismét. Gondot fordított a bánya szociális-kulturális létesítményeire is. 1945 után részt vett Brennbergbánya helyreállításában. 1948-tól az államosított szénbányák szénminőségi osztályát vezette. Az 1949-ben alapított Bányászati Kutató Intézet első ig.-ja volt. 1954-től 1964-ig a Bányászati Tervező Intézet technológiai osztályán dolgozott. Műszaki cikkei a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. – Irod. Faller Jenő: V. A. (Bány. és Koh. L., 1966).
