Vásárhelyi János
Vásárhelyi János (Maroscsúcs, 1888. jún. 12. – Kolozsvár, 1960. dec. 11.): református püspök. Teológiát 1910-ig Kolozsvárt tanult. Előbb Kolozsvárt segédlelkész, majd 1912-ben Besztercére hívták meg lelkipásztornak. Innen ment külföldi tanulmányútra: Berlin, Jena, Weimar, Strassburg, Basel, Genf. 1918-tól dési, 1921-től Kolozsvár-alsóvárosi lelkész. 1936-ban választották az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé. Haláláig tagja volt a román Nagy Nemzetgyűlésnek, ahol magyarul szólalt fel. – F. m. Hittem, azért szólottam (Kolozsvár, 1923); Bizonyságtétel (Torda, 1925); „Megvigasztaltatva-vigasztalni” (Torda, 1926); „Tudom, kinek hittem”(Kolozsvár, 1927); Egymás között (Kolozsvár, 1927); Az életből az életnek (Kolozsvár, 1929); Református élet (Kolozsvár, 1931); A család élete (Kolozsvár, 1932); Vasárnapról vasárnapra (Kolozsvár, 1937); A református keresztyén imádságos könyve (Kolozsvár, 1938). – Irod. Ref. Szle (Kolozsvár) külön száma (1960. nov.-dec.); Ladányi Sándor: Egy kolozsvári püspök emlékezete – V. J. centenáriuma (Reformátusok Lapja, 1988. 32. sz.); Tőkés István: V. J. emlékezete (Confessio, 1988. 4. sz.).
