Volf György
Volf György (Törökbálint, 1843. okt. 3. – Bp., 1897. szept. 13.): nyelvész, az MTA tagja (l. 1877, r. 1894). Bp.-en végezte egy.-i tanulmányait, 1872-től tanár Budán, majd 1890-től a bp.-i tanárképző intézet gyakorló főgimn.-ában ig. Tanulmányaiban főleg a régi m. műveltség és nyelv tanulmányozásával foglalkozott, de figyelme a nyelvhelyesség kérdéseire és a nyelvújítás bírálatára is kiterjedt. Ő szerk. a 15 kötetből álló Nyelvemléktárt (az I. és XV. kivételével). Egy ideig részt vett a Nyelvtörténeti Szótár szerkesztésének munkálataiban is. – F. m. Bátori László és a Jordánszky-Codex (Bp., 1879); Az Ehrenfeld- Codex (Bp., 1881); Kiktől tanult a magyar nép olvasni? (Bp., 1885); Régi magyar nyelvemlékek (I – II., Bp., 1888); A magyar helyesírás alapja (Bp., 1894); A honfoglaló magyarok műveltsége (Bp., 1897); Volf György összegyűjtött munkái (I – II., Bp., 1907 és 1914). – Irod. V. Gy. (Erdélyi Múz. 1897); N. L. (Négyesy László): V. Gy. (Magy. Paedagogia, 1897); V. Gy. (Pesti Hírlap, 1897, 255. sz.); Sebestyén Károly: V. Gy. (Bpesti Hírlap, 1907. szept. 14.); Négyesy László: V. Gy. szülőházánál (Akad. Ért., 1907); A budapesti gyakorló főgimnázium értesítője (Bp., 1908).
