Zajti Ferenc
Zajti Ferenc (Újfehértó, 1886. márc. 5. – Bp., 1961. jún. 29.): író, festőművész. 1905 – 1906-ban Münchenben a festőisk.-n tanult, később a ref. teológiát végezte, ahol 1918-ban nyert diplomát. 1907 – 1926 között a bp.-i városháza tisztviselője, majd 1946-ig, nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének vezetője volt. 1929-ben Indiában járt tanulmány- és gyűjtőúton. 1930 – 1932-ben Konstantinápolyban és Ankarában a magyar-török kapcsolatokat kutatta. Irodalmi munkássága a turanizmus tudománytalan fajelméleti ideológiáját tükrözi. Lefordította Zarathustra Zend-Avesztáját (Bp., 1919); szerk. az Aveszta-Könyvtárt (Bp., 1925). Mint festő Hollósy Simon követője volt, különösen tájképeket festett. – F. m. Az ősmagyarok hitvilága (karcolatok, Bp., 1918); A hun – magyar őstörténelem (Bp., 1928); Magyar évezredek (Szkíta – hun – magyar faji azonosság, Bp., 1943); Árpád fejedelem honfoglalása (Feszty Árpád történelmi körképe; tanulmány, Bp., 1944).
