Zalai Béla
Zalai Béla (Debrecen, 1882. aug. 30. – Omszk, 1915. febr. 2.): filozófiai író, tanár. Egy.-i tanulmányait matematika-fizika-filozófia szakon 1900.-tól 1906-ig a kolozsvári, párizsi és bp.-i egy.-en végezte. 1906-ban a bp.-i egy.-en filozófiai doktorátust szerzett. Ezután Bp.-en polgári isk., majd a IX. ker. Mester u.- i felső kereskedelmi isk. tanára. Az I. világháborúban hadifogságba esett, a hadifogolytáborban tífuszban meghalt. Mint filozófus főleg ismeretelmélettel foglalkozott. Lukács György, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula barátja. – F. m. A közvetlen tapasztalás összefüggésrendszere (Bp., 1906); Etikai rendszerezés (Bp., 1910); Arealitás-fogalom typusairól (Bp., 1911); A filozófiai rendszerezés problémája (Bp., 1911); Untersuchungen zur Gegenstandstheorie (Archiv für syst. Philosophie, 1912. 12. sz.).
