Zemplén Győző
Zemplén Győző (Nagykanizsa, 1879. okt. 17. – Monte Doloro, Olaszo., 1916. júl. 29.): fizikus, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1908). ~ Géza bátyja. 1896 – 1900-ban az Eötvös-kollégium tagjaként végezte a bp.-i egy.-en tanulmányait. 1898-ban a gázok belső súrlódásáról írt dolgozatával Pasquich- díjat, a kutatás továbbfolytatásáért 1901-ben Than-díjat nyert. 1902-ben avatták doktorrá, Eötvös Loránd mellé került gyakornoknak, majd tanársegédnek. Két év múlva Göttingenbe és Párizsba ment tanulmányútra. 1905-től a tudományegy. magántanára. 1907-től a József Műegy. magántanára, 1912-től az elméleti fizikai tanszék ny. r. tanára. Kutatásaiban a relativitáselmélettel és a radioaktivitással foglalkozott. A Michelson-kísérletnek új magyarázatát adta: a fény a fényforrástól különböző irányokban, különböző sebességgel terjed. Előadásaiban a Maxwell-féle elektrodinamikát és a kinetikai gázelméletet ismertette. 1914-ben a fronton az ütegek helyének megállapítására hangbemérő módszert dolgozott ki. Lefordította P. Curie és M. Sklodowska Radioaktív anyagokra vonatkozó vizsgálatok (Bp., 1906) c. művét. Az I. világháborúban elesett. Nevéről hidrodinamikai tételt neveztek el. – F. m. Nem folytonos jelenségek az elektrodinamikában (Mathem. Phys. L. 1906); Az elektromosság és gyakorlati alkalmazása (Bp., 1910); A tér és az idő fogalma a relativitás elvének világításában (Magy. Filoz. Társ. Közl, 1914). – Irod. Söpkéz Sándor: Z. Gy. emlékezete (Bp., 1916); Z. Gy. (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1916); Laczkó Géza: Z. Gy. (Nyugat, 1916. II.); Z. Gy. (Akad. Ért. 1917.)
