bálvány
bálvány – ‘kőoszlop’: Lót felesége sóbálvánnyá vált; ‘kapuoszlop, kapufélfa’: kapubálvány; ‘istenként tisztelt szobor; pogány, hamis istenség’: bálványozás, bálványimádás.
A balvan szóalak a legtöbb szláv nyelvben megvan ‘kőszál, gerenda, szobor, kőtömb’ s néha ‘bálványszobor’ jelentésben is. Talán közülük valamelyik adta át a magyarnak, de mivel legkorábbi nyelvemlékeinkben a ~ szó már kimutatható, lehet, hogy a szláv nyelvekbe is ugyanonnan került, ahonnan a magyarba: egy közelebbről nem ismert ótörök nyelvből. Talán az orchoni feliratokban található balbal (‘síremlék’) szóval kapcsolatos, amely viszont kínai eredetű lehet. Az első jelentés mindenesetre az ‘oszlop’ volt; a ‘hamis istenség szobra’ értelem onnan való, hogy a Biblia szerint a kánaáni népek kőrakások és dombtetőn álló magános fák képében tisztelték Baált s más, Jahvéval ellenséges isteneiket.
